COLTON
– Jillian! – szólítottam hangosan, de a szeme csukva volt, és egyre erősebben sikított. A nevemet ismételte újra és újra, miközben a kezével hadonászott álmában. Óvatosan megráztam a vállánál, és megint megszólítottam. – Itt vagyok – mondtam neki, amikor kinyitotta a szemét. Azonnal könnycseppek hullottak belőle. – Itt vagyok – ismételtem gyengédebben, és kisimítottam a haját az arcából.
Rám nézett, majd megfogta az arcom és felült, hogy megcsókoljon.
– Megint rosszat álmodtam? – kérdezte, de az aggódó tekintetemet látva nem is várt válaszra. – Remek.
Megfogta és lerántotta magáról a pólóját, ami csuromvizes lett az izzadságtól. El kellett fordítanom a fejem, hogy ne lássam a meztelen testét, mert a bennem szunnyadó állat fékezhetetlen erővel követelte őt magának. Kiéhezetten. D
