JILLIAN
Nehezen búcsúztam el a helyiektől. A kofferem ugyanakkora volt, mint amivel ideutaztam, de a szívem és a lelkem sokkal többet kapott útravalóul, mint amit elbírt. Minden emléket jól elraktároztam magamban, és reméltem, hogy örökké ki fognak tartani. Hogy boldogan fogok emlékezni az itt töltött percekre, és azokra az emberekre, akiket megismertem.
Még… Darióra is.
Igen. Őt is a szívembe zártam.
– Pár óra múlva a Bahamákon leszünk – közölte Colton az autóban, majd elvette a kormányról az egyik kezét, és végigsimította vele a combomat. – Amint jobban leszel, megbeszéljük, hogyan tovább – folytatta, mire kérdőn megemeltem a szemöldököm.
– Hogy érted?
– Megszereztem mindent ahhoz, hogy új életet tudj kezdeni. Új személyazonosságod lesz, szabad emberré válhatsz.
Ó, szentséges iste
