COLTON
Jillian úgy nézett rám, mintha a legrosszabb rémálma lennék. Megragadott egy hosszú pengéjű kést, és remegve felém tartotta. Az arca teljesen elsápadt, és ahogy próbált egyet lépni, hallottam a talpa alatt ropogó üvegszilánkokat. Egy pillanatra azt sem tudtam, hozzá merjek-e szólni, mert látszólag sokkot kapott.
– Menj innen! – nyögte felém könnyes szemmel, és még egyet lépet, mire hátrálni kezdtem. Nem akartam letámadni és kitekerni a kezéből a kést, de tudtam, hogy szükség lesz rá.
– Jillian, tedd le a kést, én vagyok az.
Megrázta a fejét és a kézfejével durván letörölte a könnyeit.
– Nem lehetsz itt – mondta remegő hangon. – Meghaltál!
Teljesen megdöbbentem a szavaitól. Szóval ez az oka a rémületének! Tényleg nem hisz a szemének, számára csak egy látomás vagyok.
Gyorsan cs
