Prológus
Egy ember sohasem az, aminek látszik. Egy test. Egy tökéletes burok, ami mögé ki kell érdemelni a bebocsátást.
Csak nézed őt. Magával ragad és elsodor. Nem tudod, mennyi emléket rejt a mosolya, mennyi elmúlást suttog a tekintete, mennyi könnycsepp száradt a bőrére. Nem tudod, mit tett, mi van mögötte, ahogy azt sem tudod, mi vár rá. Csak őt látod. Vágysz rá és akarod.
Én sem tudtam, mi vár rám, de akartam. Mindennél jobban.
Elértem. Megkaptam.
Habár keményen meg kellett küzdenem érte. Feladtam egy embert, hogy valaki más legyek. Talán az voltam én, ő tett azzá, aki most vagyok. Emelkedtem és zuhantam. Kúsztam a sárban. Ütöttek és nem kérdeztek. Akarat szállt szembe az engedelmességgel. Nem voltam ember, csak egy gép, akit egy dolog hajt. Emberré válni. Olyan emberré, akire mi
