Helena
Hallottam, hogy Maria az én számomat kiáltja, és egy még hiányos tetejű épület felé mutat. Fent ácsok kalapáltak, ahogy a kijelölt munkára mentem pár másik nővel együtt.
– Ma fertőtlenítős beosztást kaptok – vakkantotta Maria tárgyilagosan, mint mindig. – A Sonderkommando elmondja, mi lesz a dolgotok.
Idegesen néztünk körül. Itt nem voltak ruhák, csak végtelen hosszan ruhaszárító kötelek kifeszítve, mint a pókháló, egyik faltól a másikig. A sonderkommandósok tényleg hamarosan megjelentek a kápójukkal, aki aznap a felügyelőnk volt. Már rég hozzászoktunk ezekhez a férfiakhoz, bár nem volt szabad beszélni velük, csak titokban. Beviharzottak a szokásos gumicsizmájukban, senki sem beszélt erről, de mind tudtuk, hogy le kell mosniuk slaggal a holttesteket a gázkamrákban, mielőtt kivisz
