Németország, 1947
– Ekkor ismertem meg Herr Novákot – fejezte be halkan Helena.
A vallomástétel hosszú volt és fárasztó, és miközben beszélt, mindenhova nézett, csak a bírákra nem. Dr. Hoffmannak hirtelen eszébe jutottak az egyetemi évei, ő sem bírt a professzorokra nézni, amikor elő kellett adnia a tézisét. Túlságosan félt, hogy akkor elfelejt valamit. A közönség tekintete különösképp le tudta rombolni az ember magabiztosságát a legfontosabb pillanatokban, a padlódeszkák és a falak jóval biztonságosabbnak bizonyultak ebből a szempontból. Azok sosem ítélkeztek. Csak ott voltak, kiszámíthatóan és mozdulatlanul, pártatlanul, és talán a modern pszichiátria atyja, Freud ezért javasolta pácienseinek, hogy inkább feküdjenek le a kanapéra, minthogy a pszichiáter szemébe nézzenek.
A törvényszék
