2002. DECEMBERDecember közepén még egyszer elmentünk a hegyekbe, Tirolba. Ott akartuk tölteni Danny születésnapját, aztán karácsonyra visszajönni. Addigra már felhagyott a reggeli futással. Nem az volt a helyzet, hogy már ne bírta volna, csak már nem volt neki fontos, hogy edzésben maradjon. Nem látta értelmét. Ahelyett, hogy kint a hidegben ügetett volna, szívesebben töltötte velem az időt a hotelszoba ágyában összebújva, beszélgetve.
Napközben sokat túráztunk, ez elég volt ahhoz, hogy átmozgassa. Habár Danny kondíciója észrevehetően romlott, messze nem tudtam vele lépést tartani. Felvonszolt a legmagasabb csúcsokra, hogy fent élvezzük a kilátást, aztán lefelé induljunk. Egyszer próbálkoztunk síeléssel is, de én olyan ügyetlennek éreztem magam, hogy azonnal elment tőle a kedvem.
– Száll
