– Most már megértesz? – szipogott. – Az életem egy kész katasztrófa. Nem akartalak belerángatni téged. Sajnálom. Soha nem fogunk tudni rendes kapcsolatban élni.
– De – mondtam konokul. – Láttad tegnap.
Tehetetlenül nézett rám, a szeme még könnyben úszott.
– Nem így értem. Soha nem lehet gyerekünk. Sem jövőnk.
Mosolyognom kellett.
– Húszéves vagy, és gyerekben gondolkodsz? A legtöbb férfinak a harmincas évei közepén lesz gyereke. Addig még olyan sok minden történhet…
– De vágyom egy gyerekre.
Az ő hangja is ugyanolyan konok volt.
– Én is, de nem most. Tíz év múlva már más lesz a helyzet. Addigra lehet, hogy meg tudják gyógyítani a betegséget, addigra lehet, hogy a HIV-pozitív embereknek is lehet majd egészséges gyereke. Addig…
– … Akkor én már nem fogok élni.
– Fejezd be! Ilyesmir
