2001. MÁRCIUSMárcius első péntekje volt. Christina, Danny és én haditanácsot ültünk a teraszon.
– Ez így nem mehet tovább, Danny – szidtam. – Ez most már a harmadik alkalom volt!
– Igazán, Danny! – csatlakozott hozzám Christina. – Következő alkalommal agyonvernek.
Danny a mellkasa előtt összefonta a két karját, és rosszkedvűen a távolba bámult. A jobb szeme enyhén zöldre színeződött, és majdnem eltörték a csuklóját. Erősen megrándult, és minden mozdulatra fájt.
Azokon a napokon, amikor Leikát magával vitte, semmi nem történt, de én hétközben a kutyámmal együtt otthon voltam, és Danny egyedül futott. És akkor újra lesben álltak. Múltkor késő éjszaka vártak rá, amikor hazaért, szinte kirángatták az autóból a bokorba. Elég sokáig gyötörték, a karját hátra csavarták, és pszichés nyomás alá
