2001. JÚNIUSDanny autója közvetlenül az ajtó előtt állt, amikor kiléptem az irodából. Mint mindig, fényesre polírozva, a lakk csillogott a napfényben. Danny a motorháztetőnek támaszkodott. Természetesen értem jött azon a csütörtök délutánon munka után.
– Boldog születésnapot, Ducky! – mondta, és átölelt. – És most elmegyünk hozzád – határozott. – Összecsomagolsz, fogod a bundás barátodat, és vasárnapig kirándulunk.
– Mi? Nem lehet. Holnap dolgoznom kell.
– Nem, nem kell dolgoznod. Szabadnapot kaptál. Felhívtam a főnöködet.
Danny farkasvigyort eresztett meg.
– Mit csináltál? – Újra meg újra sikerült neki teljesen összekavarnia. – Hová megyünk?
– Meglepetés. Fürdőruhára is szükséged lesz.
Szűk nyolc órás út után egy adriai wellness hotelbe értünk. Christina otthon maradt, mert a kirán
