– Ennek már jó ideje. Én nem voltam ott a balesetnél.
Ezzel a téma részéről le volt zárva.
A frakkos pincér kihozta az italokat.
– Eredetileg honnan származol? A neved nem hangzik németnek…
– Atlantában születtem, és ott is nőttem fel – magyarázta.
– Ó, tényleg? – Valahogy meglepett, holott már gondoltam erre. – Nem lehet észrevenni. Hogyhogy akcentus nélkül beszélsz németül?
– Csak félig vagyok amerikai. Az anyám német volt. A német az anyanyelvem. – A pillantása a távolba siklott. – Csodaszép faházunk volt vidéken. Általános iskolába jártam, medencénk volt a kertben, és mindig sütött a nap. És volt egy juhászkutyám.
– Nekem is van kutyám. Vadászkutya keverék. Fekete-fehér foltos, és Leikának hívják. – Ittam egy kortyot a kólámból. – Mikor jöttetek Németországba? És miért?
Hozták
