Pánik lett rajtam úrrá. A tenyerem nedves lett.
– Miért? – kérdeztem tompa hangon. Összeszorította az állkapcsát, és tovább nézett rám. Az ösztönöm azt súgta, hogy még koránt sincs minden kimondva.
– Danny! Miért? Azonnal mondd el, mi van!
– Nem tudom.
– De, tudod. Sőt, kell.
Ezúttal nem fogok engedni. Olyan sok mindent mesélt el, hogy most már tudni akartam a többit is.
– Félek, hogy akkor azonnal felugrasz és elszaladsz, és soha többet nem jössz vissza.
Danny hangja remegett, a szeme sarkában könnycsepp gyűlt. Gyorsan elpislogta.
– Megtörtént már? Hogy emiatt valaki elfutott?
– Igen.
– Én nem futok sehová. Ígérem.
Senki nem vehetne rá, hogy elfussak tőle. Előbb fagyna be a pokol.
A hangulata hirtelen újra megváltozott.
– Soha ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani! – hurr
