„A csoda egy kivétel a törvények alól, ezért ahol nincsenek törvények, ott kivételek, azaz csodák sem létezhetnek.”
(Albert Einstein)
Másnap reggel újult erővel ébredtem. Időben keltem fel, magamra kaptam az öltönyöm, és magabiztosan ültem le reggelizni. Ma jó napom lesz! Érzem. Elhatároztam, bármi történjék is, semmi sem ronthatja el. Lepillantottam Cocóra, aki farokcsóválva nézett fel rám.
– De jól nézel ki! – dicsért meg Maya. – Ezek szerint bemész dolgozni. Biztos, hogy jó ötlet ez?
– Remekül vagyok, és ha jól sejtem, az apád számít is rám.
– Tegnap abban maradtunk, hogy a héten pihensz.
– Isten őrizzen, a végén még azt hiszi, ki akarom húzni magam a feladatok alól.
– Büszke vagyok rád! – csillant fel Maya szeme.
Habár szívem szerint elbújtam volna nem egy hétre, hanem egy hóna
