„A tárgyalás alapszabálya szerint feltétlenül tudnod kell, mit akarsz, és mi az, amivel még beéred, hogy önmagad maradhass.”
(Phil Knight)
Késő este értem haza. Biztosra vettem, hogy minden csendes lesz, a gyerekek és Maya is alszik már, ezért lábujjhegyen lopakodtam a lakásban, mint egy betörő, de alig értem el az előszobáig, Maya a sötétből rám ripakodott.
– Nahát, méltóztattál hazajönni! – közeledett felém, mint egy vadászó bestia.
– A szívbajt hoztad rám! – kaptam a kezem a mellkasomhoz.
Maya szeme veszélyesen csillant a félhomályban. Mintha tudná, hogy rosszban sántikálok. Biztosra vettem, hogy bármelyik pillanatban rám ugorhat, hogy kettétépjen.
– Valami gond van? – kérdeztem szinte a falhoz simulva.
– Neked kell tudnod, hogy történt-e valami említésre méltó – emelte rám a tek
