Az elveszettek

Fejezet 8

A papírt ragacsosnak érzem izzadó tenyeremben. Túl gyorsan pislogok, túl erősen veszem a levegőt. Izgatottan olvasok.

Élve találták meg Mike Brass kapitányt, a két évvel ezelőtt, a Csendes-óceán déli részén eltűnt FJ209-es járat pilótáját. Ma reggel vitte el őt egy fidzsi kórházba munkaadója, miután váratlanul rosszul lett és összeesett. Az egyik nővér ismerte fel, aki azonnal értesítette a helyi rendőrséget.

Élve találták meg Mike Brass kapitányt, a két évvel ezelőtt, a Csendes-óceán déli részén eltűnt FJ209-es járat pilótáját. Ma reggel vitte el őt egy fidzsi kórházba munkaadója, miután váratlanul rosszul lett és összeesett. Az egyik nővér ismerte fel, aki azonnal értesítette a helyi rendőrséget.A hírek szerint az FJ209 eltűnése óta hamis személyazonossággal élt Fidzsi fő szigetén, Viti Levun. A Charlie Floyd álnevet használta, és karbantartóként dolgozott egy üdülőhelyen, a szárazföld belsejében.

A hírek szerint az FJ209 eltűnése óta hamis személyazonossággal élt Fidzsi fő szigetén, Viti Levun. A Charlie Floyd álnevet használta, és karbantartóként dolgozott egy üdülőhelyen, a szárazföld belsejében.Feleségét, a Perthben élő Anne Brasst kihallgatta a rendőrség, állítása szerint fogalma sem volt róla, hogy a férje él. „Nem próbált kapcsolatba lépni velem.” Anne és Mike Brassnak van egy közös fiuk, Nathan Brass, aki szintén Perthben lakik.

Feleségét, a Perthben élő Anne Brasst kihallgatta a rendőrség, állítása szerint fogalma sem volt róla, hogy a férje él. „Nem próbált kapcsolatba lépni velem.” Anne és Mike Brassnak van egy közös fiuk, Nathan Brass, aki szintén Perthben lakik.Cikáznak a gondolataim.

A pilóta túlélte.

Lélegezz. Lélegezz!

Elolvasom a cikk többi részét is, ahol felidézik a repülőgép eltűnésének már ismert részleteit. Az utolsó bekezdés így szól: A Fidzsi-szigetek kormányszóvivője szerint „Mike Brass kapitány jelen pillanatban orvosi felügyelet alatt áll. Reméljük, stabilizálódik az állapota, és segíteni tud nekünk az FJ209-es járat eltűnésével kapcsolatos nyomozásunkban.”

A Fidzsi-szigetek kormányszóvivője szerint „Mike Brass kapitány jelen pillanatban orvosi felügyelet alatt áll. Reméljük, stabilizálódik az állapota, és segíteni tud nekünk az FJ209-es járat eltűnésével kapcsolatos nyomozásunkban.”Tehát a pilóta életben maradt.

Felnézek, meglátom a saját tükörképem az alagútban suhanó metró ablakában. Az arcom színtelen, a szemöldököm borzas, az ajkam szorosan összezárva. Nyál gyűlik össze a torkomban, epe ízét érzem.

Ez lehetetlen, nem?

Elképzeltem, feltételeztem, álmodtam róla. Kétségbeesetten hittem, létezhet valami minden logikának ellentmondó magyarázat arra, hogy az utasok élve hagyhatták el a roncsot.

Mindenki azt mondta, engedjem el.

Engedjem el a nővérem.

Nagyon kevés információ gyűlt össze – nem volt fekete doboz, sem roncs vagy szemtanúk –, az alapján a gép mintha felszívódott volna a levegőben. A médiában és az összeesküvés-elméletekkel foglalkozó fórumokon rengeteg teória bukkant fel: géprablók, spontán gyulladást előidéző termosztatikus körülmények, Isten keze, öngyilkos pilóta.

Semmi hír. Semmi nyom. Két évig. Semmi. A legapróbb bizonyíték sem.

Egészen eddig.

De most előkerült a pilóta.

A vállam és a fülem közé szorított mobillal lépek be a lakásba, szívem hevesen zakatol. Hallgatom a zongorafutamokat, miközben várom, hogy a brit nagykövetség bejelentkezzen.

Átsietek a konyhán, kiveszem a bort a szatyromból. Nincs tiszta pohár, ezért egy bögrébe löttyintek belőle remegő kézzel és lüktető pulzussal. Kinyomok két fájdalomcsillapítót a levélből, és leöblítem a borral.

Valaki a követségen végre felveszi, és elmondja, hogy Mike Brass kapitányt kihallgatta a rendőrség. Az átiratot hamarosan átküldik e-mailben.

A borommal a vendégszobába indulok, lesöpröm az asztalról a könyveket és a cikkeket, beüzemelem a laptopom.

Rákattintok az e-mailjeimre.

Semmi.

Ujjaim türelmetlenül dobolnak az asztallapon. Egy másodpercnyi várakozás után megnyitok egy rakás országos és nemzetközi híroldalt, köztük a News24-et, a Fiji Timest, a CNN-t, a The Guardiant, valamint a Twittert. Alig egy perc alatt tucatnyi oldalt töltök be, és már görgetek is. Meglep, hogy a munkahelyemen nem találkoztam a hírrel. Lehet, hogy hetilapnak írok, de az emberi tényezőre koncentrálva akkor is szoktuk közölni a híreket.

News24-Fiji TimesCNN-The GuardianSzinte iszom magamba a mondatokat, főcímeket, első bekezdéseket, idézeteket, véleménycikkeket. Hírekre vadászom, de nem sok mindent találok azon kívül, amit már így is tudok.

Csak egy óra múlva dobom le magamról a kabátot. A cipőmet újabb óra múlva rúgom le. Elfeledkezem a konyhapulton izzadó lasagnéról, gabonapelyhet eszem dobozból. Száraz granolamorzsák záporoznak a mellemre, ahogy marokszám tömöm a számba, miközben a szemem a képernyőre tapad. Természetesen borral öblítem le.

Annyiszor frissítem az e-mailjeimet, hogy már fáj az ujjhegyem.

A falra ragasztott cikkekre pillantok, tanulmányozom a kifakult kézírást, a fotók felpöndörödött széleit. Rácsuktam az ajtót erre a szobára. Lorira. Még a megszállottságom is kezdett alábbhagyni. Most szavak és képek úsznak a szemem előtt, egymással küzdenek a figyelmemért. Az a sok kérdés, azok a nyomok végül mind zsákutcába vezettek. Érzem a bűntudat szorítását. Hirtelen felpattanok, a mai újság után nyúlok, és leszakítom a címoldalt. Határozott mozdulattal kitűzöm középre, Mike Brass kapitány fényképe fölé.

A „HALOTT” PILÓTÁT ÉLVE LÁTTÁK FIDZSIN!

A „HALOTT” PILÓTÁT ÉLVE LÁTTÁK FIDZSIN!Újra elolvasom a cikket, tekintetem elidőz az eltűnése óta hamis személyazonossággal élt Fidzsi fő szigetén soron.

eltűnése óta hamis személyazonossággal élt Fidzsi fő szigeténÉlve hagyta el a repülőgépet. Ő döntött úgy, hogy elrejtőzik.

Miért?

Az arcot, a hideg, kék szemet nézve azon töprengek, mi történhetett azon a gépen, amit a pilóta el akart titkolni a világ elől. Most már ismerem a történetének egy olyan részét, amit más nem. De ez nem elég. Közel sem elég.

Tenyeremet az asztallap fájára fektetem, koncentrálok, hogy mélyeket lélegezzek, le a rekeszizmomba. Újabb lélegzetvétel, lehunyom a szemem. A fejem előrebukik. Hatalmas a nyomás a homloküregemen, a feszültségtől mintha egy csomó mozogna fel-le a tarkómon.

A pilóta él.

él.Gondolkodj!

Hol lehet most a repülőgép? Hol lehet a többi utas?

Kérlek, Lori. Mi történt, amikor felszálltál arra a gépre? Mondd el nekem! Mondd el, mi történt!

Kérlek, Lori. Mi történt, amikor felszálltál arra a gépre? Mondd el nekem! Mondd el, mi történt!Várok, hogy meghalljam a hangját, hogy megérezzem magamban. Forró könnyek csorognak a szemem sarkából, de ezúttal nem szólal meg a hang. Nem támad ösztönös megérzésem.

Csak a csend.

A telefonom csörgésére összerezzenek.

– Igen?

– Pete vagyok.

Ujjhegyeim a halántékomra tévednek. Több mint egy éve nem beszéltem Lori volt férjével.

– Ó. – Semmi más nem jut eszembe.