– Elmondta magának?
– Hogy alkoholista? Aha, később. – Az kibaszott szép pillanat volt. Együtt ülni egy bárban valakivel, aki az elmúlt három évben józan volt, és akivel most döntöttél le fél tucat italt. – Az az első whisky… amelyikre úgy nézett, mintha a pohár alján az élete térképe lenne… azt mondta, azzal tesztelte magát. Mert tudnia kellett.
Nathan mélyen a zsebébe süllyeszti a kezét. Enyhén megrázza a fejét, de nem tudok olvasni a mozdulatban.
– Mesélt nekem a testvéréről. Hogy aznap este lett volna a születésnapja.
Nagyot nyel.
– Natasha. Akkor töltötte volna be a huszonhatot.
Ott van előttem a fájdalma, beleivódva a hangjába, mintha már nagyon rég nem mondta volna ki ezt a nevet. Még magának sem. Ismerem az érzést. Ha tizennyolc éves korodra elveszíted a szüleidet, lesz némi
