Egy másodperc múlva elenged, hátralép, zsebre vágja a kezét.
– Mennem kell – mondja a földet nézve. – Anyám egyedül van a kórházban.
Bólintok, gyorsan megtörlöm az arcom.
Távozna, de utána szólok:
– Nathan!
Megfordul, rám néz.
– Újra találkoznom kell vele. Az apjával. Tud dolgokat. Ő az egyetlen.
Nem válaszol.
– Kérem!
Láthatatlan áramlat örvénylik közöttünk. Végül bólint.
– Menjen és beszéljen vele, ha szükségét érzi, de Erin… a választ már megkapta.
– Mire gondol?
– Azt akarta tudni, miért nem jelentkezett apám a baleset után. – Elhallgat, tekintete az arcomat fürkészi. – Mert nem tudott volna együtt élni a bűntudattal, hogy berúgott, mielőtt felszállt azzal a géppel… ahogy nem tudott együtt élni a Natasha túladagolása miatti bűntudatával sem. Sosem vállalta fel a hibáit. Nem
