A nap még nem kelt fel, de én már a halászkikötőben állva figyelem, ahogy egy férfi kannából üzemanyagot tölt egy várakozó csónak tartályába. Egy mellényes fiatalember felemel egy csavarkulcsot, és ráhúz vele valami rejtett, rosszalkodó fém alkatrészre. Az éles csengés hosszan visszhangzik a reggelben.
Most már bármelyik pillanatban felszállhatok a fatestű csónakra, hogy elinduljak a sziget felé, amit Mike Brass megjelölt a turistatérképen. Várakozás közben feszültségűzésként elmajszolom a hotel büféjéből tegnap elhozott két állott ízű, túlcukrozott muffint. Leöblítem őket egy palack felmelegedett vízzel.
Tegnap érkeztem meg ide – egy Rannatua nevű szigetre –, és egyből megkerestem a halászkikötőt. Valódi dél-csendes-óceáni sziget, ahol a fő kikötő igazából csak egy apró öböl, néhány par
