HUSZONKILENCEDIK FEJEZET– Ó, ISTENEM, tele vagyok! – nyögött fel P. J., és eltolta maga elől a tányért. – Ez nagyon finom volt.
Cole elvitte egy kis étterembe húsz percre a házától, ami úgy nézett ki, mint egy kis kunyhó. Számos falusi ennivaló szerepelt az étlapon, a tengeri ételek viszont földöntúlian finomak voltak.
P. J. egy tenger gyümölcsei tálat rendelt, és majdnem az egészet megette.
– Amikor itthon vagyok, gyakorlatilag itt lakom – mondta Cole. – Nem mintha nem tudnék főzni, de a kaja nagyszerű, az árak pedig reálisak. Nincs értelme egy személyre főznöm, ha ide is jöhetek.
– Ha nálam is lenne egy ilyen hely, én sem főznék – válaszolta P. J.
– Örülök, hogy ízlett. Még több ilyen étkezésre van szükséged, mint ez. – A hangja komolyra váltott. – Nagyon sokat fogytál az elmúlt fél
