Szürke árnyékok

HARMADIK FEJEZET

HARMADIK FEJEZETP. J. COLE könyökhajlatában feküdt, a fejét a mellkasán pihentette. Tompultság nehezedett az egész testére, de nem bánta. Ellazult, elernyedt, és maximálisan kielégült. Már régóta nem érezte magát ilyen jól.

A férfi ujjai lustán simogatták a karját, ő pedig élvezte ezt a finom érintést.

Aznap reggel még a legvadabb álmában sem gondolta volna, hogy észbontó szexben lesz része Cole-lal, és hogy utána úgy bújnak össze, mint egy összeszokott házaspár.

Ez ellentmondott minden logikának.

– Miért nem csináltuk ezt már sokkal korábban? – kérdezte P. J.

Cole egy pillanatra erősebben szorította magához.

– Részemről biztosan nem a vágy hiánya volt az oka. Azt hittem, letépnéd a tökeimet, ha ezt javasolnám.

P. J. felemelte a fejét, hogy szembenézzen vele, ezért a férfi karja lejjebb siklott a hátán, majd birtoklón megállt a fenekén.

– Akkor miért most? Nem azért jöttél el egészen Denverig, hogy beköszönj, vagyis nyilvánvalóan eltervezted ezt az egészet.

– Azt nem mondanám, hogy elterveztem – javította ki Cole –, inkább csak reménykedtem. Belefáradtam, hogy azt találgassam, vajon egyoldalú-e ez a megszállottság, ezért azt gondoltam magamban, lesz, ami lesz, és felültem a repülőre. A legrosszabb esetben elküldesz a francba, és egész hátralévő életemben szívatsz vele.

P. J. felnevetett.

– Hogy én ilyet tennék?

Cole a másik kezével megfogta a mellét, és a hüvelykujjával dörzsölgette a bimbót.

– Az hétszentség.

P. J. lélegzete elakadt, mert a férfi továbbra is a mellbimbójával játszott. Az a kis merev dudor felé ágaskodott, könyörgött az érintéséért. Az egész teste könyörgött érte. És ez megrémítette, mert ezzel a férfival soha nem tudott betelni.

Olyan volt, mintha egy csokoládéfüggő ember elé tennének egy ötkilós tábla csokit, és azt várnák tőle, hogy álljon meg egy harapás után.

– Szóval kik voltak azok a fickók a bárban? – kérdezte Cole.

Derek és társai említésére P. J. kellemesen ellazult állapota egy pillanat alatt idegességbe fordult át.

– Ennyire gáz?

Cole-ra pillantott, aki kíváncsian nézett rá.

– Róluk nem igazán akarok beszélni.

– Szánj már meg, P. J.! Szinte semmit sem tudok rólad, és nem szokásom olyan nővel ágyba bújni, akit alig ismerek.

P. J. erre felvonta a szemöldökét.

– Mi az, nem hiszel nekem? Azt hiszed, hogy valami férfi kurva vagyok?

P. J. erre elmosolyodott.

– Férfi kurva talán nem, de biztos vagyok benne, hogy elég törődést kapsz a nőktől. Nem sok minden kifogásolható van rajtad.

– Ahogy ezt a bókot mondod, valahogyan inkább sértésnek hangzik.

P. J. felsóhajtott, majd törökülésbe helyezkedett, hogy közvetlenül mellette legyen. A férfi fekve maradt, ezért lenézett rá, a térde az oldalához ért.

– Ez bonyolult.

– Mint ahogy az életben minden.

Ezt nem lehetett vitatni.

– A SWAT-csapatomban voltak. Én… együtt voltam Derekkel.

– Azzal, akinek behúztál egyet?

P. J. elfintorodott.

– Azt is láttad?

– Nehéz lett volna nem észrevenni. Mellesleg nagyon szép ütés volt. Az a fickó sokkal nagyobb nálad, mégis majdnem kiütötted.

P. J. erre elvigyorodott. Cole olyan… kényelmes volt. Szeretett vele lenni. Könnyű volt beszélgetni vele, még akkor is, ha ritkán beszéltek személyes dolgokról. Talán ezért sem szívesen hozta szóba ezeket a témákat nála, mert olyan felszabadultan tudott beszélgetni vele, hogy a végén még mindent kifecsegne neki.

– Igen, ő volt Derek.

– Gondolom, akkor nem békés szakítás volt.

P. J. kijózanodott.

– Egyáltalán nem.

Behunyta a szemét, és nagy levegőt vett. Még soha senkinek nem mondta el, hogy mi történt, habár tudta, hogy a jelenlegi csapattársait érdekelte, miért hagyta ott a SWAT-ot.

– Derek sáros volt, én pedig nem voltam hajlandó szemet hunyni fölötte. Kábítószer-eladásból származó pénzt, aztán később már kábítószert is lopott, amikor a SWAT-csapatot kihívták a kábítószeres rajtaütésekhez erősítésnek. Ahelyett, hogy leltárba vett volna mindent, a helyszínen zsebre tett dolgokat, miközben nagy volt a fejetlenség. Nem tudom, mióta csinálhatta, de egyik este láttam, hogy a zsebébe dug egy köteg pénz meg egy zacskó marihuánát. Amikor rákérdeztem, gyakorlatilag azt mondta, hogy fogjam be a számat és felejtsem el, amit láttam.

– Derék fickó – mondta Cole undorodva.

– Talán csak naiv voltam, és túlságosan idealista. Úgy értem, jelentett valamit számomra, amikor letettem a rendőri esküt, és beléptem a SWAT-ba. Nagyon tisztán el tudtam különíteni a jót a rossztól. Minden nagyon fekete vagy nagyon fehér volt számomra, nem létezett szürke terület. De még ennek ellenére is hajlandó voltam hinni Dereknek, és nem akartam feljelenteni, mert amilyen idióta voltam, azt hittem, szerelmes vagyok belé, és lojális voltam hozzá, mert szeretők voltunk.

Cole összevonta a szemöldökét.

– Igen, igen, tudom – dörmögte P. J. – Nem tudsz olyat mondani, amit én már ne mondtam volna magamnak számtalanszor azóta. Fiatal voltam és idióta. De a lényeg az, hogy szembesítettem a dologgal, és megmondtam neki, ha még egyszer rajtakapom, feladom a parancsnoknál.

– Gondolom, ez nem ment túl jól. Emiatt szakítottatok?

P. J. összeszorította a száját.

– Nem. És nem, nem fogadta túl jól. Azt mondta, hogy nem tűri a fenyegetést, és hogy ne üssem bele az orromat. Ekkor a kapcsolatunk már eléggé kihűlt, de úgy gondoltam, majd túljut rajta, és a fenyegetésem elég lesz ahhoz, hogy ne csinálja többé. Még mindig haragszom magamra, hogy adtam neki egy második esélyt. Nem volt helyes, de a szívemmel gondolkoztam, és mindennek hátat fordítottam, amiben addig hittem. Gyűlöltem magam emiatt.

– Basszus – dörmögte Cole. – Nem gondolod, hogy egy kicsit túl szigorú vagy magadhoz?

– Nem – vágta rá nyersen P. J. – Bárcsak keményebb lettem volna! Két hónappal később egy újabb kábítószeres rajtaütésnél segítettünk. Nagyszabású akció volt. Több rendőrtiszt is megsérült, Derek viszont, a seggfej, ahelyett, hogy a társai miatt aggódott volna, azzal foglalkozott, hogyan lopjon el pénzt a tetthelyről. Másnap odamentem a parancsnokhoz, és megmondtam neki, mit láttam.

– Hűha.

– Hát igen, pontosan. A belső ellenőrzést is bevonták. Nagyszabású és zűrzavaros nyomozás volt. Derek viszont okosan csinálta, mert nem hagyott maga után nyomokat. Nem nyitott bankszámlát, nem változtatott a pénzköltési szokásain. Hosszú távra tervezett, és nyilvánvalóan olyan helyen rejtette el a pénzt, amelyet nem lehetett megtalálni. Talán később akarta felhasználni, vagy ki akart lépni, elköltözni valahová, és ott elkölteni a pénzt. Nem tudom, mi volt a terve, de bármi volt is, én tuti nem szerepeltem benne.

– Ezek szerint nem találtak ellene bizonyítékot?

– Nem – válaszolta P. J. halkan.

– Akkor ezért jöttél el? Mert nem tudtál már együtt dolgozni vele?

Ezt a részt gyűlölte. Még ennyi idő után is megviselte.

– P. J.

Felnézett, nem nagyon akarta tovább folytatni a történetet.

Cole tekintete izzott. Egymás után hámozta le róla a rétegeket, amíg végül ott állt a férfi vizsgálódó tekintete előtt meztelenül és sebezhetőn.

– Mit nem mondasz el?

P. J. nagy levegőt vett, aztán kimondta:

– Azért jöttem el, mert a két legjobb barátom, vagyis inkább Derek legjobb barátai, akikről azt hittem, hogy az én barátaim is, Derekkel együtt cserben hagytak.

Cole a hozzá közelebb lévő térdére tette a kezét, és finoman megszorította.

– Mi történt?

– Addig a pillanatig Derek és én titokban tartottuk a kapcsolatunkat. Tilos volt a csapattagok közötti szorosabb viszony, habár megjegyzem, ez a szabály azelőtt nem létezett, mivel én voltam az első nő közöttük. Derek azonban a parancsnokhoz ment Jimmyvel és Mike-kal, hogy alátámasszák a történetét, és elmondta neki, hogy szeretők voltunk, de ő szakított velem, ezért kezdtem vádaskodni ellene bosszúból. Jimmy és Mike megerősítették a sztorit, aztán egy csomó kitalált szarságot mondtak még, hogy megfenyegettem Dereket, hogy tönkreteszem, ha szakít velem. Ezután kiszivárogtatták a történetet széles körben, amíg végül már nem létezett olyan rendőrtiszt a körzetben, aki ne tudta volna, hogy én vagyok az őrült exbarátnő, aki megpróbálta besározni a csapattársát.

– Micsoda seggfej! – mondta Cole undorodva.

– Nem maradt egyetlen barátom sem a kapitányságon, sem pedig a csapatban. Senki sem akarta elhinni, hogy az egyik társuk sáros lehet, ezért sokkal könnyebb volt bedőlni Derek kitalált baromságainak. A dologhoz az is hozzájárult, hogy nem mindenki volt elragadtatva attól, hogy egy nő is csatlakozott a SWAT-hoz, ezért Dereknek nem kellett túlságosan megerőltetnie magát ahhoz, hogy lejárasson a többiek előtt.

– Hűha! – felelte Cole, és a fejét rázta. – Ez nagyon durva.

– Így tehát eljöttem, de még most is utálom magam, amiért ilyen könnyen feladtam. Le voltam sújtva, mert őszintén szólva erre nem számítottam. Azt tettem, amit helyesnek tartottam, ráadásul az volt életem legnehezebb döntése. De nem állhattam tétlenül és hagyhattam, hogy folytassa, amit csinál, mert helytelen volt, és azt gondoltam, ha odamegyek a parancsnokhoz, és elmondom neki az igazat, azzal egyszerűen megoldódik a helyzet. A saját káromon tanultam meg, hogy néha az a bölcsebb döntés, ha nem teszünk, és nem mondunk semmit.

– Baromság! – vágta rá Cole.

P. J. meglepődött ezen a heves reakción.

– Helyesen cselekedtél. Ezt soha ne vond kétségbe! Te azt tetted, ami helyes, ők viszont nem. Ez az ő saruk. Nem a tiéd.

– De én vagyok az, aki veszített a dolgon – tette hozzá P. J. keserűen.

– Sajnálom, hogy így alakult, de azt nem sajnálom, hogy eljöttél, mert ez vezetett el a csapathoz. És hozzám.

P. J. megijedt a férfi hangjából kihallatszó érzelemtől. Cole felkönyökölt az egyik karjára, megfordult, hogy közelebb legyenek egymáshoz, majd az egyik tenyerébe fogta az arcát. Magához húzta, és gyengéd csókot lehelt rá. Ezúttal nem sietett, lassan indult felfedezőútra, nem olyan hevesen, mint az előző alkalommal.

Finoman, de határozottan a hátára fordította P. J.-t, ám közben a szája egy pillanatra sem távolodott el tőle.

Első alkalommal türelmetlen és mohó volt, most viszont láthatóan türelmes és fokozatos.

– Örülök, hogy eljöttél a KGI-be – suttogta a nő szájába. – Nem tudom elképzelni a csapatot nélküled.

P. J. érezte, hogy Cole az éjjeliszekrény felé nyúl, a következő pillanatban pedig csak annyi időre távolodott el tőle, hogy felvegye az óvszert, majd egy határozott mozdulattal beléhatolt.

P. J. behunyta a szemét, átkarolta Cole testét, és még közelebb húzta magához, amíg szinte összeolvadtak. Nem volt olyan testrészük, ami ne érintkezett volna valahogyan.

Cole hintázott, a csípőjét mozgatta, ráérősen elnyújtotta az élvezetet, és közben a szájával is szeretkezett vele. Az arcát és a nyakát puha, gyengéd csókokkal borította.

Teljesen más volt ez, mint korábban, amikor minden csók és minden érintés sürgető volt és forró, szinte, mint egy verseny, hogy ki ér be hamarabb a célba. Az szex volt. Színtiszta, hamisítatlan, forró szex.

Ez viszont?

Valami egészen más, ami nyugtalanította P. J.-t, mert hagyta, hogy átlendüljön vele együtt a határon. Mert ez nem csak szex volt. Nagyon úgy tűnt, hogy ez már szeretkezés. És Derekkel két év után sem jutott el idáig.