KILENCEDIK FEJEZETP. J. IDEGEI pattanásig feszültek, mire megérkeztek a fenyegető kinézetű kőházhoz, amely néhány kilométerre volt a városközponttól. A nyüzsgő várostól nem messze állt, a környék mégis csendes volt, és a házak sokkal távolabb voltak egymástól. Az, amelyiknek a garázsába behajtottak, hatalmas épület volt.
P. J. lenyűgözve ámuldozott, és elismerő hangokat adott ki, miközben próbált minél több információt közvetíteni, hogy megtalálhassa a csapata. Valószínűleg igazi üresfejű tyúknak tűnt, aki folyton információt szajkóz, de basszus, nagyon félt.
Még sohasem félt ennyire küldetésen. Ha most valaki egy puskát nyomott volna a kezébe, még egy pajta hosszabbik falát sem találta volna el. De persze még sohasem volt elszakítva a csapatától. Mindig ott voltak erősítésként, és érezt
