Brynt megszédült, lángolt az arca. Számtalanszor látta azt az anyajegyet.
– Sajnálom – mondta halkan Miss Quicke. – A család természetesen hálás önnek.
– Nem – tiltakozott Brynt.
Semmi más nem jutott az eszébe, ez is önkéntelenül bukott ki belőle, rá nem jellemző módon, és azonnal meg is bánta. Mr. Beecher megsimogatta a bajuszát, és Mr. Foxra nézett. A szivar füstölt a foga között. Bryntnek eszébe jutott az Álom, ami valami rossz közeledtére figyelmeztette, de kételkedett benne, hogy ez lenne az. Lassan feltűrte az inge ujját, láthatóvá váltak vastag alkarján a tetoválásai. Mi a fene baja van neki? Hisz meglett Marlowe igazi családja, a vér szerinti anyja, az otthona.
Miss Quicke úgy nézte őt, mintha az arcára lettek volna írva a gondolatai.
– Nagyon sajnálom, Miss Brynt. Ez egy törv
