BRYNT TIZENHÁROM HÓNAPPAL ezelőtt látta utoljára az Álmot. De most újra visszatért, és rosszabb volt, mint valaha. Bryntet annyira megrémítette, hogy éjszakánként nem akart elaludni. Főzött magának egy erős kávét, így várta a reggelt a sötét kocsiban ücsörögve, közben Marlowe arcát nézte, aki a priccsen szuszogott. Azt mondogatta magának, hogy nincs semmi baj, minden rendben lesz, biztonságban vannak.
De végül minden éjjel elnehezült a szemhéja, lebiccent a feje, és megérkezett az Álom.
Mindig ugyanúgy kezdődött. Brynt a gyerekkori szobájában találta magát, a szekrényben bujkált. A molyirtó szaga csípte az orrát, a feje fölött halkan zörögtek a felakasztott ruhák. Újból kicsi lány lett, holott valójában sohasem volt picike. San Franciscóban lakott, a nagybátyja panziójában. Éjszaka volt,
