EGY IDEGEN KÖZELEDETT baljóslatúan a hepehupás, poros úton, nagyokat lépve hosszú lábával; lendületesen nyugatnak vette az irányt, a város felé. Mintha nem vetett volna árnyékot. Mikor elhagyta a régi sintértelepet a romos pajtával, felhők úsztak a nap elé, sötétbe borítva a délutáni eget. Ő csak ment tovább. Fekete kabátján megült az út pora, kalapját a szemébe húzta, arcát sötét kendő takarta. Fáradhatatlanul gyalogolt.
Ahogy a patkolókovács látta őt közeledni, rossz előérzete támadt. Felegyenesedett a kohó mellett, mikor az idegen megállt a műhelyénél. Az inge ujját feltűrte a hőség miatt, a szövet izzadt mellkasához tapadt. Maga sem tudta, miért, de nagyon kellemetlenül érezte magát.
Az idegen az ajtóban állt, csak a sziluettje látszott a hátulról jövő fényben.
A kovácshoz gyakran b
