– Csak óvatosan! – szólalt meg egy lágy hang. – Abortált vízfejű magzatokhoz nehéz hozzájutni. És maga mindent összetör, ami az útjába kerül, Mr. Coulton.
A szoba közepén egy alacsony, fekete ruhás nő állt mozdulatlanul, sápadt kezét összekulcsolta maga előtt. Finoman közelebb lépett. Gömbölyű, törékeny válla volt, a nyaka enyhén kidudorodott a szűk gallér fölött. Anyajegy takarta a fél arcát, mintha leforrázta volna, egész kiismerhetetlenné tette a vonásait. Charlie nem is hallotta, mikor lépett be a szobába, csak hirtelen ott termett, mint egy jelenés.
– Úgy bizony, Margaret – mondta Coulton, miközben letette a nehéz üveget, és a benne úszkáló lény lassan forogni kezdett a lében. – Mindig is csodáltam az ízlését.
– Bizonyára érdekli, hogyan jutottam hozzá. Egy különös… gyűjtő birtokáb
