CHARLIE OVIDNAK nem voltak emlékei az apjáról. Kiskorában, amikor az anyja még élt, az asszony mesélt neki a férfiról, akitől származik, és aki nagyon szerette őt. Charlie figyelmesen hallgatta az elsuttogott szavakat a zsúfolt szálláson, a holdfényben. Jó ember volt, mondta az asszony, csak nyughatatlan. Sosem találkozott a családjával. A férfi egy nap mindent hátrahagyott, és eljött Londonba szerencsét próbálni. Ott találkoztak ők ketten, és azonnal egymásba szerettek.
– Az ő fajtája meg a miénk nem lehetett volna együtt sehol a világon – magyarázta. – De apádat ez nem érdekelte. Hitt abban, hogy eljön majd egy jobb világ, ahol mind egyenlőek lehetünk. Csak addig kell átvészelnünk valahogy.
Charlie tágra nyílt szemmel figyelt a sötétben, míg az anyja kérges ujjaival a haját simogatta.
