Ekkor mind a ketten meghallották. A folyosón lassú, nyugodt, tisztán hallható léptek közeledtek a szobájuk felé. Alice rászorította a tenyerét az ajtóra, kartávolságnyira hátralépett, és fejmagasságba emelte a revolvert. A léptek megálltak.
Semmi sem mozdult. Egyetlen hang sem hallatszott.
Valaki, valószínűleg egy férfi, megköszörülte a torkát az ajtó túloldalán. Alice-t a hatalmába kerítette a félelem és a kétségbeesés, lehunyta a szemét, és amikor kinyitotta, látta, hogy fekete füst áramlik be a szobába, először csak az ajtó alatti résen, azután az ajtó mind a négy szélénél, egyre sűrűbb és feketébb. Valaki óvatosan lenyomta a kilincset, mire Alice-t kirázta a hideg.
Tűnj!
El!
Innen!
Gyerünk! Megmarkolta Marlowe karját, odarángatta a fiút a nyitott ablakhoz.
– Igyekezz, az ég szer
