Alice éppen a szájához emelte a csészét, de a keze megdermedt a levegőben. Méltatlankodó krákogás tört fel a torkából, félig nevetésre, félig morgásra hasonlított.
– Hogy világosabbá tegyem: a draugr nem hús-vér teremtmény, azonban ettől függetlenül elpusztulhat. Neki is szüksége van egyfajta… táplálékra. Amikor kellőképpen megerősödik, zavartalanul mozoghat a mi világunkban, és a tehetségekből táplálkozik, kicsikből, idősebbekből egyaránt.
– Ez őrültség – suttogta Alice.
Mrs. Harrogate a homlokát ráncolta.
– Harminc évvel ezelőtt ugyanúgy éreztem, mint most maga. Már el is felejtettem, első hallásra milyen hajmeresztőnek tűnik.
Alice elfordította a fejét. Arra a napra gondolt, amikor először találkozott Mrs. Harrogate-tel abban a hotelszobában, és az özvegy felbérelte. Azon töprenget
