AZON AZ ESTÉN, mielőtt Onoe Komako – kilencéves, porműves, boszorkánygyerek és egy haldokló kislány nővére – találkozott Jacob Marberrel, s szemtanúja volt valaminek, ami örökre megváltoztatta az életét, a húgával feküdt a tatamin, és imádkozott.
A húga életéért imádkozott, bármelyik istenhez, amelyik meghallgatja.
A hazuki hónapja volt, forró, párás éjszakákkal. Komako csuklója és annak árnyéka a lámpás előtt lógott, furcsán megkettőződött a parázstartó üst fényében a betegszoba padlóján.
– Mutasd meg, Ko! – suttogta a húga, miközben megmozdult, és kinyitotta csillogó szemét. – Mutasd meg újra! Mutasd meg a lányt a porban!
A színház tölgyfa gerendái nyikorogtak körülöttük. A spaletta túloldalán riksák gurultak a régi városnegyed fapallós utcáin.
Komako úgy vélte, erre most nincs idej
