A sokaság egy emberként felhördült. Komako ránézett Jacobra, és látta, hogy kavarog körülötte a por, látta, hogy kilép a csöpögő ponyvatető alá, felemeli a fejét, és ránéz a csődületre. Az emberek arcán félelem tükröződött. Tudták, hogy démonok, szellemek és gonosz boszorkányok munkálkodnak a szemük előtt. Komako pedig megértette, hogy ezek után nem maradhatnak a városban. Meglátták őt.
A szomszédos épület felől fény áradt, és amikor odanézett, látta, hogy valaki meggyújtotta a szalmatetőt. Az eső ellenére a tűz már feléjük terjedt.
– Jacob! – kiáltotta.
– Hozd ide a húgodat! – mondta a férfi, a hangján hallatszott az erőlködés.
De Komako nem indult el azonnal, hanem végignézte, ahogy Jacob fél térdre ereszkedik, előretolja a kezét, mintha a vízben mozgatná, a nyakában megfeszülnek az
