Persze semmiben sem tudott megkapaszkodni, de az ablak viszonylag közel volt. Arra gondolt, talán a néhány milliméter széles perem és a lendület segítségével áthidalhatja a távolságot, és megkapaszkodhat a fémtüskékben anélkül, hogy lezuhanna.
Talán.
Most látta Komakót. A lány a fal mellett állt, és őt nézte. Charlie agyán átfutott, hogy vajon milyen látványt nyújthat.
Indulj! – gondolta. – Hiába vársz, az ablak nem fog közelebb jönni.
Lehunyta a szemét, vett egy mély lélegzetet, megnyalta az ajkát, azután lekuporodott, és elugrott. Két lépéssel végigszaladt a keskeny peremen, közben nem is annyira egyensúlyozott, inkább csak a zuhanás ellen küzdött, azután kinyújtotta a kezét az ablakpárkány felé. Úgy sikerült elkapnia, hogy a tüskék belefúródtak a karjába, és véresen lógott le róluk.
