– Semmi baj – dünnyögte Charlie, de sem Marlowe-t, sem saját magát nem sikerült meggyőznie.
Néhány lépéssel előttük Komako megtorpant. Charlie látta, hogy kövek, sziklák és gyökerek torlaszolják el az utat. Az alagút beomlott.
Komako dermedten állt a lámpással a kezében. Charlie nem értette, miért tétovázik. Nem tűnt olyan nagy munkának: ő már feleennyi idősen sokkal nagyobb tömegeket mozgatott meg Mississippiben.
Előrefurakodott, megmarkolta a legvastagabb gyökeret; puha volt, és mintha szőrős lett volna. Teljes erőből megrántotta.
– Ne csináld, Charlie! – kiáltotta Ribs.
De Charlie-nak már majdnem sikerült kitépnie. Lehajolt, és megint meghúzta. Hirtelen remegni kezdtek a falak, Charlie arcára malterdarabok hullottak, begurultak a köpenye nyakába. Az alagúton egy mély, nem emberi mo
