OSKAR CZEKOWISZ RETTEGETT az egyedülléttől, de úgy tűnt, ezt senki sem vette észre, és nem értette meg. Talán Lymenion miatt nem gondolt erre senki, hisz a húsgólemnek köszönhetően Oskar sohasem volt egyedül.
Oskar félt a Póktól, de az egyedülléttől még jobban, ezért amikor a többiek kiosontak a hideg, sötét folyosóra, Oskar és a húsgólem már ott várta őket. Miss Davenshaw addigra elfújta a fali tartókban lévő gyertyákat, és lefeküdt aludni.
A tizenhárom éves fiú alacsony volt a korához képest, válla párnás, csuklója hurkás és sápadt. Jóformán nélkülözött minden színt: vékony szálú haja olyan fehér volt, mint egy öregemberé, és rálógott a fülére, a homlokára, belelógott a szemébe. Abban a nagy, bizakodó szempárban pedig riadalom ült.
Lymenion volt az egyetlen társa, igaz barátja. Ez az
