Az alak elindult felé, a csizmája csikorgott a macskaköveken. Margaret lassan, óvatosan benyúlt a táskájába a pisztolyáért.
Nem volt ott.
Halkan káromkodott egyet, és erősen megmarkolta a lámpást, felkészülve arra, hogy lecsapjon vele a közeledő gyilkosra. A macskakövek csillogtak a halvány fényben.
– Ha jól sejtem, ezt keresi – szólalt meg egy hang.
Margaret szeme elkerekedett a meglepetéstől.
Azután az alak kilépett a ködből vízhatlan kabátjában és széles karimájú kalapjában, Margaret pisztolya ezüstösen csillogott a tenyerén. Az özvegy dühösen megrázta a fejét. Alice Quicke volt az.
– Mi a gond? – kérdezte a nyomozó. – Tényleg azt hitte, hogy nem fogom követni?
– Azt hittem, több esze van ennél – felelte Margaret, és elvette a pisztolyt.
Miss Quicke egy hamiskás vigyort villanto
