MARGARET HARROGATE-ET SŰRŰ, barna, fojtogató köd fogadta Londonban. Miss Quicke is vele volt. A bérkocsi lassan döcögött végig az utcákon, mert a kocsis az orráig is alig látott, a lámpás csak a ködbe rajzolt halvány fénykoszorút világította meg. És amikor Margaret kinyitotta a Nickel Street West 23. vaskapuját, átvágtak az udvaron, majd beterelte társát a lakásba, először is azt vette észre, hogy nemrég járt ott valaki.
Halkan letette a bőröndjeit, és fülelt. Azután átvágott a szalonon. Az intézeti ügyeknek szentelt jegyzetfüzetét a helyén találta, a szenesvödör mögötti rekeszbe rejtve. Az asztalán érintetlenek voltak a papírok. A konyhában a pultok üresen, letakarva álltak. Bár egy hálószobában a második emeleten nyitva maradt az ablak, és a függönyök finoman meglibbentek a szélben, ami
