Tűz a tanyán

Fejezet 3

– Nem gondoltál még arra, hogy örökbe fogadod? –kérdezte Rátóthy tiszteletes. – Most még megteheted, de később már a törvény tiltja.

– Hogyhogy tiltja? – kíváncsiskodott Koós Miklós. A parókia kertjében, a méheshez közel, a virágzó hársfák alatt ültek, és az ebéd utáni borukat iszogatták. Erzsébet asszony kézimunkázott.

– Úgy, kedves barátom – mondta Rátóthy tiszteletes –, hogy az örökbefogadás korhoz van kötve. Azt már nem tudom megmondani neked, hogy egy gyereket hány éves koráig fogadhatnak örökbe. – A tiszteletes megnyomkodta a pipájában a dohányt, és füstpamacsokat eregetett ki szájából. A szikár, csontos arcú gazda összevonta szemöldökét, és elgondolkodó tekintetét a tiszteletesre emelte.

– Más tervem van énnekem Lászlóval – mondta halkan. – Jó gazdát, tanult gazdát akarok nevelni belőle. Ezért fogom őt keményen és szigorúan. Erzsi maholnap férjhez megy, én ki tudja, meddig húzom. Azt szeretném, ha Laci lenne Erzsi gazdatisztje, ha ő irányítaná a gazdaságot, intézné a malmok, a szeszfőzde ügyeit. Én mindenre meg fogom tanítani. Már vezeti a traktort, ismeri a cséplőgép működését. Ha elvégezte az iskolát, megkapja a volt gazdatiszt szolgálati lakását, oda még asszonyt is vihet.

A tiszteletes asszony az ölébe tette a kézimunkáját, szép arcát Koós Miklósra emelte.

– Mondja, Miklós, van-e már elképzelése, hogy kihez akarja férjhez adni a keresztlányomat?

Koós Miklós tágra nyitotta szemét.

– Hát, megmondva az igazat, ezen még nem gondolkodtam, de egyvalamiben biztos vagyok: Erzsikémet csak nemesemberhez adom. Azt akarom, hogy a Koós család felemelkedjen, azt akarom, hogy unokám nemesembernek szülessen, és ha felnő, öregbítse a család hírnevét. – Arca egészen kipirult, amikor tervét ismertette.

– Volna nékem egy Isten sugallta ötletem – mondta Erzsébet asszony. – Lányunkat Zárándy Tivadar báróhoz kéne feleségül adni. Tivadar éppen tíz évvel idősebb Erzsinél. Azt hiszem, örömmel feleségül venné. Zárándyék anyagi helyzete zilált, maga, Miklós, a mellényzsebéből kifizethetné őket.

– Gondolja, Erzsébet, hogy Zárándyéknak tetszene az ötlet? – Koós Miklós érdeklődve nézett az asszonyra.

– Biztos vagyok benne – mondta az asszony –, de ha akarja, megkérdezhetem Gizella bárónőtől.

– Kérdezze meg – mondta lelkesen Koós Miklós. – Báró Zárándy Tivadarné született Koós Erzsébet, nem is hangzik rosszul. Erre inni kell, a mindenségit.

Ittak.

Két nap múlva, 1929 áprilisában Erzsébet asszony felkereste Koós Miklóst. Amíg a gazdára várnia kellett, hosszan beszélgetett keresztlányával. Erzsit nagyon szépnek találta. Igaz, még csak hétéves, még változni fog, de nyilván előnyére; ahogy látja, anyjára hasonlít, Fábry Éva pedig megyeszerte híres szépség volt. Később megkérdezte Máriát, hogy milyen a kislány természete.

– Szépségét az anyjától örökölte – mondta Mária –, de természetét sajnos az apjától. Akaratos, eltökélt, ha fejébe vesz valamit, abból nem enged. Amúgy engedelmes, szót lehet érteni vele. De csak szép szóval, simogatással. Büntetéssel nem. Attól megkeményedik. Különös, ha megütik, nem ijed meg, visszaüt. Az osztálytársai tartanak is tőle.

Erzsébet asszony elgondolkodva nézett Mária kedves arcára.

– Lacival hogy jön ki? – kérdezte.

– Imádja őt. Legszívesebben éjjel-nappal vele lenne. Furcsa, de Laci is tart tőle. Most tanítja Erzsikét lovagolni, mert mindketten szeretik a lovakat.

Ebédre megjött Koós Miklós. Még a tálalás előtt félrevonult Erzsébet asszonnyal a zöld tapétás dolgozószobába.

– Nos, mi újság van? – kérdezte izgatottan a szikár ember.

– Győzelem – mondta mosolyogva a tiszteletes asszony. – Akár már most köthetnek egy előzetes házassági szerződést. Ebbe bele kell foglalni, hogy a Koós-vagyon egyedüli örököse Erzsike. Hozományként pedig megkapja az Éva gőzmalmot és a szeszfőzdét mint a vagyon anyai részét, és az évi nyereség ötven százalékát.

Koós Miklós közbeszólt:

– Elnézést, Erzsébet asszony, itt valami félreértés van. Elhunyt feleségem ugyanis még Erzsikém születése előtt minden vagyonát rám íratta, úgyhogy a lányomnak semmiféle anyai rész nem jár. De ez nem is érdekes, mert ő az egyetlen örökösöm. Természetesen az Éva gőzmalmot is és a szeszfőzdét is megkapja.

Az asszony bólintott.

– Zárándyéknak van még egy kérésük.

– Éspedig?

– Erzsikét iskoláztatni kell – mondta az asszony. –Ezt a kívánságukat én is természetesnek tartom. Végül is arisztokrata környezetbe kerül, művelt, okos emberek között fog élni, ahol kötelező egy bizonyos viselkedési forma. Úgy gondolom, hogy Erzsikét az elemi iskola elvégzése után beíratjuk Gyarmaton a Lorántffy Zsuzsanna református képzőbe. Ott tizennyolc éves koráig megtanul mindent, amire egy úri kisasszonynak szüksége van. És mire van szüksége? – tette föl a kérdést az asszony, és nyomban válaszolt is rá. – Hogyan kell vezetni a háztartást, hogyan kell viselkedni társaságban. Persze tanulnak ott gyereknevelést, hagyományos és divatos táncokat, zenei ismereteket, francia társalgást, irodalmat, történelmet, földrajzot, egészségügyi ismereteket. És a képző befejezése után oklevelet kapnak. Ez olyan magániskola, melynek a végbizonyítványát, oklevelét az állam is elismeri.

– Óriási! Kapitális – mondta Koós Miklós –, nem is tudja, Erzsébet asszony, hogy mennyire hálás vagyok.

Így történt aztán, hogy két hét múlva Rátóthy Barna tiszteletes úr lakásán Koós Miklós földbirtokos házassági szerződést kötött Zárándy Frigyes báróval. Koós Miklós még azt is vállalta, hogy Zárándyék kastélyát renováltatja, mert az ifjú pár az esküvő után a kastély első emeletén fog lakni. A szerződésben Koós Miklós kötelezte magát, hogy 1940 húsvét vasárnapján megtartják az eljegyzést, augusztus 20-án pedig az esküvőt. A házassági szerződésről Erzsi akkor még semmit sem tudott, tanult, vidáman játszott, élte megszokott mindennapi életét. Így teltek az évek. Lacinak is tanulással meg nagyon sok munkával. Koós Miklós keményen bánt vele, néha még a szíjostort is megtáncoltatta a hátán. A fiú akkor lett nagyon szomorú, amikor Erzsi Gyarmatra került a kollégiumba. Hiányoztak egymásnak nagyon. A karácsonyi és húsvéti szünetben minden alkalmat megragadtak, hogy egymás közelében lehessenek, ám nem mindig sikerült, mert László annyi feladatot, munkát kapott Koós Miklóstól, hogy alvásra is alig maradt ideje. A nyári szünetekben sem lehettek sokáig együtt, mert Erzsi a keresztanyjával vagy pedig valamelyik Zárándy rokon nővel Abbáziában vagy Olaszországban nyaralt, hogy megszokja az úri világ légkörét. Egy ilyen utazás alkalmával tudta meg keresztanyjától, hogy apja már évekkel ezelőtt férjet választott neki, mégpedig egy nagyon derék, csinos fiatal arisztokratát, báró Zárándy Tivadart. Erzsi maga elé képzelte a nyurga, lóarcú, elegáns fiatalembert, és csak annyit mondott:

– Keresztanyám, én nem akarok a báró felesége lenni.

– Nem?

– Nem, keresztanyám.

A tengerparton ültek a pálmafák árnyékában, és nézték a napfénytől csillogó vizet, a távoli szigetek elmosódott kontúrjait.