Délután három órakor megjelent Szuromi Emma tanárnő a gyógyszertárban. Galambszürke bélelt télikabátja alól egyujjnyival kilógott ugyancsak szürke szoknyája, barna hócsizmája havas volt a bokájáig. Dús szőke haja keretbe foglalta sovány, beesett arcát. Fekete szeme alatt sárgás félholdak duzzasztották meg a bőrét, nem volt még harmincöt éves, de negyvennél is többnek látszott. Szuromi Emma volt a kollégium vezető tanárnője. Bőrretiküljét a hóna alá szorította, mintha tolvajoktól tartana. Köszönt, és egyenesen Szólár Dezsőhöz ment.
– Kisztihand, kedves Emma kisasszony.
– Jó napot, Szólár úr. – Azzal táskájából kivette az orvosi vényt, és átadta Szólárnak. – A szokásos –mondta.
Szólár Dezső átvette a receptet, hosszan nézte.
– Bocsásson meg, Emma kisasszony, de meg kell kérdeznem, kinek
