– Pihenjetek le – mondta a patikus. – A kályhában a tüzet ne hagyjátok kialudni. Fa van bőven a sufniban. Este a vacsoránál találkozunk.
Lászlóék fáradtak voltak, lefeküdtek, és hamarosan mély álomba merültek. Szólár egy ideig nézte az alvó Lászlót, aztán zaj nélkül becsukta az ajtót, lement Amáliához, aki az edényeket mosta el.
– Amália – mondta –, én most elmegyek, ha keresnek, csak este úgy kilenc óra körül leszek itthon.
– Hova tetszik menni? – kérdezte a lány.
– Sukorára. De maradjon köztünk. Lászlónak egy szót sem arról, hogy hova mentem.
– Értettem – mondta a lány. – Segítsek befogni? A patikus legyintett.
– Te csak végezd a dolgodat. Én majd befogok a szánba. – Egy pillanatig töprengett, levette csíptetőjét, hüvelyk– és mutatóujjával megnyomkodta a szemét, aztán halkan folyta
