– Az emberei nem voltak a szobában? – kérdezte Szólár Dezső.
– Kiküldte őket azzal, hogy kutassák át az istállót, a melléképületeket, a cselédházat, hallgassák ki a cselédeket. Amikor kettesben maradtunk, megkérdeztem, hogy miért nem hisz nekem. Azt felelte, azért nem hisz nekem, mert én elvesztettem a szavahihetőségemet, meg a becsületemet is, amikor felcsináltattam magamat diáklány koromban egy koszos cseléddel. Mindez azt jelenti, hogy én valóban szeretem Sarus Lászlót, összejátszom vele, rejtegetem. Őszintén szólva akkor én már nagyon ideges, izgatott voltam, és ingerült hangon megkérdeztem, honnan a csudából veszi, hogy a férjem él és Magyarországon van. Halkan nevetgélni kezdett, aztán elmondta, hogy napokkal ezelőtt valahol Salgótarjántól északra a csendőrök, a pártszolgálatosok és
