A mozdony éleset füttyentett és megindult, a kerekek csattogása egyre erősebb lett; a vonat kiért a nyílt pályára.
Mister Milton szivarra gyújtott és unottan nézte az ablak előtt elsuhanó vidéket.
A vonaton ezúttal csak európaiak utaztak. Egyetlen kivétel Sing volt, a pincér, aki a kínaiak kifejezéstelen mosolyával hordta kocsiról kocsira a frissítőket és vacsorára invitálta az utasokat az étkezőkocsiba.
Elviselhetetlen hőség volt… A legtöbb utas ingujjban ült fülkéjében.
– Irigylem a nőket az öltözetükért! – mondta mister Milton és mosolyogva nézett lányára.
Miss Milton igéző jelenség volt: szép és fiatal. Dús szőke haja kitűnően illett fehér arcbőréhez és kifejező, kék szeméhez. Divatos nyári ruhát viselt, mezítelen lábán piros szandált.
Mister Milton ásított:
– Szörnyű ez a kínai
