– Jó estét, tábornok úr! – mondta Harding barátságosan, miközben kezében pisztollyal belépett Tong sátrába.
A tábornok úgy meredt a belépőre, mint egy túlvilági jelenségre.
Harding gyors mozdulattal zsebébe csúsztatta a tábornok revolverét, mely az ágyon hevert.
– Így… Most kényelmesen beszélgethetünk… Figyelmeztetem azonban tábornok, hogy az első hangos szóra golyót küldök a bordái közé.
– Az embereim széttépik, ha meglátják önt – mondta Tong rekedten.
– De csak az ön holtteste felett, tábornok úr! – jegyezte meg Harding mosolyogva. – Egyébként Sing utolsó üdvözletét hozom. Bátran halt meg, anélkül, hogy bűneit megbánta volna. A gyűrűjét, remélem megkapta, tábornok úr, a követtől, vagy a derék úr talán megtartotta magának a kis ékszert?!
– Hallatlan merészség! – sziszegte Tong gyűlö
