– De most nemcsak az életről van szó, hanem a karrieremről. És a tiédről, Aaron.
– Valóban, és soha nem tennék olyat, amivel veszélybe sodornám.
– És mi van mindenki mással? Ők tehetnek. Nézd csak meg, mit csinált Gerald! – Ellen kellett állnom a váratlan késztetésnek, hogy a mellére boruljak és összeomoljak. – Mi lesz ezután? Valahányszor kivívok valamit, attól kell rettegnem, hogy ujjal mutogatnak rám, és azzal vádolnak, hogy csak keféléssel értem el.
Összeszorította a száját, és visszaköltözött az arcára az éktelen harag.
– Ennek nem kell így lennie. Gerald nem „mindenki más”, Lina.
Behunytam a szemem, nem bírtam megszólalni a torkomba szorult gombóctól.
Aaron folytatta:
– Nem akarom bagatellizálni a félelmeidet, bébi. Esküszöm. De nem adhatjuk fel az első adandó nehézség láttán.
