A mellkasán köröztem az ujjaimmal, közvetlenül a szíve fölött.
– Mi változott?
– Minden. – Reszketegen, fájdalmasan kifújta a levegőt. – Én… azt hittem, az enyém vagy, aztán hirtelen nem voltál. És hiába döntöttem úgy, hogy nem hagyom, hogy lemondj rólunk, láttam a szemedben: már lemondtál. Hittél a saját döntésedben. – Árnyék suhant át az arcán, és ösztönösen odahajoltam, hogy csókot nyomjak a szája szegletére, és eloszlassam ezt az átmeneti komorságot. – A kilátás, hogy valóban elveszíthetlek, végül alakot öltött a fejemben. Én csak… – Megrázta a fejét. – Egek, tudom én, hogy ez nem ugyanaz. Akkor végre megértettem, milyen súlyos csapás volt neki, hogy elvesztette anyát, és milyen tehetetlennek érezhette magát, amiért nem tudta visszaszerezni. Hogy mennyi meggondolatlan döntést hozhato
