– Tarts ki mellette, fiam… Amíg az idő engedi.
– Kitartok. – Aaron szavai simogatásként értek. – Amikor felnéztem rá, láttam, hogy a kék szempár olyan odaadással mosolyog le rám, amilyet még sosem tapasztaltam, s nem hittem volna, hogy egy nap részem lehet benne. Olyan melegséggel, hogy beleremegett a szívem, mely minden mellette töltött pillanattal egyre hevesebben lüktetett. Aaron egy lehetőségekkel teli világ ragyogásával és káprázatával tekintett le rám. Ígéret csillant a szemében. – Ő az, aki mellett le akarom élni az életemet. Nem fogom egyhamar elengedni.
Egy évvel később
Catalina! – A mély hang, amely az elmúlt tizenkét hónapban számtalanszor álomba ringatott, és a testem minden porcikáját lángra gyújtotta, a fülembe hatolt. Kiejtettem a tollat a számból, nagyot csattant a tölgy
