Ha nem ismerném jobban, könnyen elsiklott volna a figyelmem a kendőzetlen derű fölött, amely a szemében csillogott. Márpedig ott volt az.
És ahogy felpillantottam a bájos arcra, amit annyira megvetettem – oké, rendben, talán jogtalanul – a múltban, hirtelen rádöbbentem valamire. Én is ugyanolyan jókedvű voltam, talán még inkább. És nem ez volt az egyetlen közös vonásunk. Mindketten borzalmasan rosszul titkoltuk.
Ám amióta világ a világ, ez most először egyikünket sem zavarta. Csak néztünk egymásra, amíg ott álltunk. Mélyen a másik szemébe. Mindketten próbáltuk elfojtani a gyerekes mosolyt. Leplezni a vidámságunkat, mint két makacs tökfej, amíg arra vártunk, hogy a másik vigyorodjon el előbb.
– Jól van. – Sally hangja megtörte a varázst, és hirtelen megfordultam. Szélesen mosolygott. – M
