Nahát. Rém idegesítő volt, hogy mennyire megkapónak találtam Aaront hátulról most, hogy többet tudtam róla. Most, hogy ennyi apró részletet megtudtam az életéből.
Nahát.Amikről a jótékonysági esten szereztem tudomást, nyilván. És amiket a Google segítségével ástam elő a digitális feledésből.
Bizony, áldozatul estem a saját kíváncsiságomnak. De csak egyszer. Egyetlenegyszer engedélyeztem magamnak ilyen szintű kihágást.
És igazán nem volt könnyű önmegtartóztatást gyakorolni. Pláne úgy, hogy a kis Google-randi minden apró részlete folyamatosan ott motoszkált a fejemben. Újra meg újra megkísértettek, gyakrabban, mint beismerném.
Képtelen voltam kitörölni a fejemből Aaron fiatalkori képeit – ugyanolyan sztoikus volt, széles vállú és markáns állkapcsú –, lila-arany egyenruhában, amitől szapo
