– Nos, aki á-t mond, mondjon bé-t is. – Az ágyra mutattam. – Bizonyítsd be! Mutasd meg nekem, hogy elférsz, és békén hagylak.
Aaron felsóhajtott, és a tenyerébe temette az arcát.
– Nehezedre esne… – Elhallgatott és megrázta a fejét. – Tudod, mit? Ez egyszer a kedvedre teszek. De csak azért, hogy ne kelljen addig folytatnunk ezt a vitát, amíg egyforma tolószékbe nem kerülünk.
Óriásit tévedett; ha Aaron Blackfordról van szó, soha az életben nem ülnék ugyanolyan tolószékbe, mint ő.
A hórihorgas kamupasim két lépéssel ott termett az ágyikó mellett.
Nem fog ráférni. Biztos voltam benne. Hátradőltem, és vártam, hogy bebizonyítsa, nekem volt igazam.
Nem fog ráférni.Amint Aaron rámászott a parányi bútordarabra, a matrac panaszosan berogyott a súlya alatt. Fülsértő nyikorgások közepette elren
