Nem!
Nem!– Jól van – sóhajtott fel Aaron, és becipzározta az üres bőröndöt. – Ha biztos vagy benne, hogy osztozni tudunk az ágyon, akkor megoldjuk. Kis szerencsével nem törjük ripityára még ezt is.
Újabb kép férkőzött a fejembe. Kísértetiesen hasonlított az elsőhöz, de ebben már én is szerepeltem, és…
Na ne! Le kell állnom ezzel a sületlenséggel.
Na ne! Le kell állnom ezzel a sületlenséggel.– Akkor ezt megbeszéltük – jelentettem ki, elhessegetve a kéretlen gondolatokat és ötleteket. – Nincs padlón alvás. Nem kockáztathatjuk meg, hogy lebukunk, most, hogy Charo is itt van. A párok egy ágyban alszanak.
– Már hogy buknánk le egyáltalán? Az unokatesód gyakran nyit be más hálószobájába?
– Nos, Aaron, szeretném azt mondani, hogy nem, de hazudnék. – Már megtanultam az évek során, milyen kis
