Spanyol szerelmi átverés

Fejezet 12

Még mindig hevesen dobogott a szívem, és hasogatott a halántékom.

Kabir követte Gerald példáját, felállt, és bocsánatkérő pillantást vetett rám.

– Nézd, én nem értek egyet vele, oké? – Aaronra sandított, majd visszafordult hozzám. – Ez az egész Jeff ötlete volt; ő akarja, hogy te csináld. Ne lihegd túl a dolgot! Fogd fel bókként! – Nem méltattam válaszra, csak néztem, ahogy távozik. A férfi, aki szinte a családtagjaként bánt velem, most rám nézett, és megrázva a fejét, azt tátogta: ¡Qué pendejo!, mire erőtlenül elmosolyodtam, mert hiába nem mondanánk ilyesmit Spanyolországban, pontosan tudtam, hogy mire céloz.

¡Qué pendejo!,És hát Héctornak igaza volt. Gerald egy totális seggfej.

Gerald egy totális seggfej.És persze ott volt Aaron. Aki egyelőre rám sem nézett. Hosszú ujjaival gondosan összeszedegette a holmiját, majd még hosszabb lábaival ellökte magát az asztaltól, hogy kiegyenesedjen.

Amikor rápillantottam, továbbra is elképedve az imént történtek után, láttam, hogy már nem a kezét bámulja, hanem engem figyel. A tekintete újra hűvössé vált, egy pillanatra megakadt rajtam, majd gyorsan elfordult tőlem.

Mint mindig.

Szótlanul néztem szokatlanul magas és robusztus alakját, ahogy kilép a folyosóra, és a szívverésem különös módon egyszerre felgyorsult és elcsitult.

– Gyere, mija – szólt Héctor, aki időközben felállt, és lenézett rám. – Van egy zacskó chicharrones az irodámban. Ximena a laptoptáskámba rejtette a minap, és direkt félretettem. – Rám kacsintott.

mijachicharrones Felálltam, és lágyan felnevettem. Héctor kislánya óriási ölelést kap tőlem, ha találkozunk.

– Megemelhetnéd a zsebpénzét. – Követtem Héctort, és mosolyogni próbáltam.

Ám észrevettem, hogy alig néhány lépés után megremeg a szám széle, de a mosoly nem érte el a ráncokat a szemem körül.

Nem így képzeltem az estémet.

Későre járt, az InTech épülete szinte teljesen kiürült, még legalább négy-öt óra munka várt rám, és olyan hangosan korgott a gyomrom, hogy már attól féltem, mindjárt saját magamat emésztem meg.

– Estoy jodida – dünnyögtem halkan, amikor rádöbbentem, mekkora szarban vagyok.

Estoy jodidaEgyrészt azért, mert csak egy szánalmas salátát ettem korábban, ami óriási hibának bizonyult, noha akkor még jó ötletnek tűt, mivel négy hét múlva egy esküvőn kellett megjelennem. Másrészt, mert semmi rágcsálnivaló nem volt kéznél, és apróm sem volt a lenti automatához. Harmadrészt, mert a PowerPoint a laptopom képernyőjén továbbra is üresen villogott.

A billentyűzet fölé emeltem a kezem, és egy teljes percig tétlenül a levegőben tartottam.

Csengett a telefonom, sms-em érkezett. A képernyőn Rosie neve villogott. Feloldottam a zárat, és rögtön megnyílt egy kép.

Egy ínycsiklandó flat white kávét ábrázolt, cikornyásan díszített tejhabbal a tetején. Mellette egy tripla csokis brownie csillogott szemérmetlenül a fényben.

flat whiteRosie: Jössz?

Rosie: Jössz?Semmit sem kellett részleteznie, a címet sem kellett elküldenie. Ez a nyalánkság csakis az Around the Cornerben lehet, a kedvenc kávézómban. Összefutott a nyál a számban, amikor belegondoltam, milyen lenne most beülni abba a koffeinillatú mennyországba a Madison Avenue-n.

Elfojtottam egy morgást, és visszaírtam.

Lina: Szeretnék, de muszáj dolgoznom.

Lina: Szeretnék, de muszáj dolgoznom.Három pont jelent meg a képernyőn.

Rosie: Biztos? Foglaltam neked helyet.

Rosie: Biztos? Foglaltam neked helyet.Mielőtt válaszolhattam volna, újabb sms érkezett.

Rosie: Elhappoltam az utolsó brownie-t, de veled hajlandó lennék osztozni rajta. Ha gyorsan ideérsz. Én is csak ember vagyok.

Rosie: Elhappoltam az utolsó brownie-t, de veled hajlandó lennék osztozni rajta. Ha gyorsan ideérsz. Én is csak ember vagyok.Felsóhajtottam. Ezerszer jobb lenne, mint túlórázni szerda este, csak…

Lina: Nem lehet. A nyílt nap programján dolgozom, emlékszel, meséltem. Mellesleg ki is törlöm azt a képet. Túl csábító.

Lina: Nem lehet. A nyílt nap programján dolgozom, emlékszel, meséltem. Mellesleg ki is törlöm azt a képet. Túl csábító.Rosie: Jaj, ne! Csak annyit mondtál, hogy rád testálták. Mikor lesz?

Rosie: Jaj, ne! Csak annyit mondtál, hogy rád testálták. Mikor lesz?Lina: Amint visszaértem Spanyolországból. *menyasszonyemoji* *koponyaemoji*

Lina: Amint visszaértem Spanyolországból. *menyasszonyemoji* *koponyaemoji*Rosie: Nem érem fel ésszel, hogy miért pont neked kell ezt csinálnod. Nem vagy már így is épp eléggé leterhelve?

Rosie: Nem érem fel ésszel, hogy miért pont neked kell ezt csinálnod. Nem vagy már így is épp eléggé leterhelve?De. És pontosan azzal kéne foglalkoznom, a munkával, amiért fizetnek. Nem egy nyílt napot szervezni, aminek csak az a célja, hogy körbevezessünk néhány öltönyöst, akiket etetnem kell, pátyolgatnom, és „édelegnem” velük. Bármit is jelentsen ez a szó. Persze panaszkodással nem jutok előrébb.

De.Lina: *fancsali emoji* Ez van.

Lina: *fancsali emoji* Ez van.Rosie: Ja, hát jelenleg nem rajongok Jeffért.

Rosie: Ja, hát jelenleg nem rajongok Jeffért.Lina: Pedig úgy rémlik, nemrég dögös pasinak nevezted. *vigyori emoji*

Lina: Pedig úgy rémlik, nemrég dögös pasinak nevezted. *vigyori emoji*Rosie: Csupán ténymegállapítás volt. Lehet valaki vonzó ötvenéves létére, és egyben szemétláda. Tudod, hogy pont ilyen az esetem.

Rosie: Csupán ténymegállapítás volt. Lehet valaki vonzó ötvenéves létére, és egyben szemétláda. Tudod, hogy pont ilyen az esetem.Lina: Tudom, Rosie. Ted irtózatos balfék volt. Örülök, hogy már nem vagytok együtt.

Lina: Tudom, Rosie. Ted irtózatos balfék volt. Örülök, hogy már nem vagytok együtt.Rosie: *kakiemoji*

Rosie: *kakiemoji*Egy ideig nem kaptam sms-t, ezért kezdtem azt hinni, hogy a beszélgetésnek vége szakadt. Helyes. Folytatnom kell a munkát ezen a hülye…

Rosie: Bocs, de megjelent a tulaj férje, és elkalandoztam. #dögös

Rosie: Bocs, de megjelent a tulaj férje, és elkalandoztam. #dögösRosie: Olyan jóképű! Minden héten virágot hoz a feleségének. *pityergő emoji*

Rosie: Olyan jóképű! Minden héten virágot hoz a feleségének. *pityergő emoji*Lina: Dolgozni próbálok, Rosalyn. Fotózd le, és mutasd meg holnap!

Lina: Dolgozni próbálok, Rosalyn. Fotózd le, és mutasd meg holnap!Rosie: Bocs, bocs. Amúgy beszéltél már Aaronnal? *töprengő emoji* Még mindig vár?

Rosie: Bocs, bocs. Amúgy beszéltél már Aaronnal? *töprengő emoji* Még mindig vár?Nem szívesen ismerném be, mennyire nyomasztott, amikor szóba került az a valami, amire gondolni sem voltam hajlandó.

Nem igaz. Az elmúlt két nap során egyfolytában úgy éreztem, hogy mindjárt a fejemre szakad az ég, amikor a legkevésbé számítok rá.

Nem igaz.Nem, Aaron hétfő óta egyetlen szóval sem említette ezt az egész majd-én-elkísérlek-az-esküvőre marhaságot. Se Rosie, mivel alig láttuk egymást most, hogy mindketten ki sem látszottunk a munkából.

majd-én-elkísérlek-az-esküvőreLina: Sejtelmem sincs, mire célzol. Vár valamire?

Lina: Sejtelmem sincs, mire célzol. Vár valamire?