Végül megszólalt:
– Ez minden, amire jutottál? – Hanyagul letette a laptopját az íróasztalomra. Közvetlenül az enyém mellé. Összeszűkült a szemem. – „Reggel nyolc óra. A látogatók üdvözlése.” – Izmos karjával benyúlt az arcom elé, és a monitoromra mutatott. Hozzálapultam a székhez, néztem, ahogy a karizmai megfeszülnek az egyszerű ing alatt, amit visel. Aaron folytatta a felolvasást a képernyőmről, és minden tételre rámutatott az ujjával. – „Kilenc óra. Az InTech üzleti stratégiájának bemutatása.” A tekintetem felvándorolt egészen a válláig. – „Tíz óra. Kávészünet…” Tizenegyig? Jó sok kávét fogunk inni. „Tizenegy óra. Ebéd előtti program.” Nincs részletezve. – Magam is meglepődtem, amikor felfigyeltem arra, mennyire tökéletesen és formásan tölti ki a karja az ingujját, s milyen izgalmasan
